Csütörtökön már volt némi irkálás, de elkezdtem azon filózni, hogy talán nem is jön, ha nem lesz autó. És pénteken mégis megszökött korán és vonattal eljött hozzám. Állomáson vártam. Minden olyan régi minden olyan új.
Aztán elment barátokkal részegeskedni, de szombat délutántól egy napig csak az enyém volt.
Nem érzem a combom, fájnak a farizmaim; jó, kutyázni is voltam Tárnokon, az nem kis táv,gyalog. De azért mégis...
Mindenféle holmi itt, tervek előre.
Vasárnap lesz a szülinapom.
Álmos vagyok, bár nem szeretem így az ágyat. Szőke szakáll nélkül, ha oldalra nézek; kézrátétel nélkül, ha megmozdulok; dugás nélkül, ha felébred.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése