az állomás

Lábjegyzet az állomáshoz: ez mindig nagy vízválasztó nálam.Főleg, ha a dolog friss és főleg, ha egy kis idő eltelik két találkozás között.
Mert mi van akkor, ha a közbülső időben idealizálom az illetőt? Szélsőséges példaként ott volt szegény Jedi-lovag, akinél kábé a harmadik hosszú villamosozásom során rádöbbentem, hogy nem akarok hozzá megérkezni, nem szeretném látni azt a lelkes arcát. Gy. is idegesített, tudtam, hogy mindjárt meg fogom pillantani, és legszívesebben hanyatt-homlok elrohantam volna. Jó,a  szépeket szerettem, az könnyebb volt. V. külön kategória, ott annyira szerelmes voltam, hogy amikor a montenegrói reptéren várt, azt a mai napig kikockázva el tudom képzelni.
És ez most jó volt; hamarabb mentem oda, hogy kiélvezzem az izgulást, és amikor felbukkant a lépcsőn, akkor tudtam, hogy igen, tetszik.