Mi van akkor, ha mégis olyan, amilyennek a régiek látják? Mi van akkor, ha mégsem ismerem, vagyis ha amilyennek én ismerem, az csak egy próbálkozása arra, hogy megváltozzon végre? Erősebb az, amilyen a szerepe a társaságban? Okosabb, mint azok, aki ezt játsszák, akik miatt én pont nem vagyok ott oszlopos tag?
Lassan kiderül. Lassan.
Amikor olyan sokat dolgozik, hogy nem tudunk találkozni, akkor például lehetne nekem is ugyanolyan keményen nyomnom a melót. Nekem nem lehet ....nekem nem szabad több időt akarnom. Mert azt tanultam, hogy az olyan elijeszti a férfiakat. Vagy kell is? Mindenki másnak mondja, mi van, ha én látom rosszul?
Hipochonder, lúzer, nőgyülölő, paraszt, kihasználható, a lelke mélyén azért jó ember, és  mi volt tegnap , amitől kilátszott a szemem fehérje? Nagyjából normális szinten élő és dolgozó. Mi van???????
Nekem másmilyen.
Nekem senki se legyintgessen rá, hogy ja, olyan, aztán kész. A rohadt életbe, lehet változni egy csomó mindenben; megint jön, ami a mániám, hogy az a szerelem, amikor jobbá tesz minket valaki, ha nem, akkor ez mi a szar, egy dőlt betűvel szedett idézet valami nyálas fotón?