Pedig annyira akarom, és vagy nem szabad ennyire akarni, mert az elijeszti, vagy akarni kell őszintén, mert az bevonzza. A szerelem köröz a fejem fölött, időnként rémisztő. Már olyan részletekbe könnyezik bele a szemem, mint a szeme színe vagy a két gödröcske a feneke fölött, a derekán.
Át kell vészelni a kórházamat. Túl sok idő lesz ott gondolkodnom, éhes leszek és sírós.
Csak annyira szeressen mindig, amennyire én.