Olyat álmodtam, amiből az derült ki, hogy rémségesen viselkedem. Az eleje szomorú volt, mert odautazom, ahol tudom, hogy van, és látom is az autóját, de valami fiatal barna lánnyal van;  a közepén mégis szeret és együtt leszünk, kis öröm, majd valaki mutat rólam neki egy felvételt, ahol éppen veszekszem valami hivatalban vagy boltban, és attól teljesen kiábrándul.
Csak egy álom, de úgy ébredtem, hogy szégyenlem az egészet, és mindent ki akarok törölni, leveleket, azt, hogy követhessen a fészbúkon, az ímélcímét.
De még várok ezekkel, mert az igazság valahol középen van. Nem volt az semmi. Semmi.
Olyan szomorú.