Régen nem írtam. Az a csoport, amire elmentem bánatomban annyira szánalmas volt, hogy kizökkentett a rosszkedvemből. Meg a kutya, mert megkaptam a kölcsönkutyát, örökbe. Még van egy papír, amit alá kell íratnom velük, de utána kész, Pamacs és én egy pár vagyunk!
Ez jót tesz nekem egyébként. Kevesebbet agyalok. Mondjuk ma reggelig, mert ma csinálom, de majd ügyesen el fogom fojtani.
 Amúgy F.-re állandóan haragos vagyok. Szerintem ezt régóta gyűjtöm. Hogy nem örült, amikor A.-val összekerültem; hogy örült, amikor szenvedtem miatta; hogy hülyeségeket pöttyint el róla és hogy ...nem tudom, mérges vagyok, ő is érzi és nem tudom, lesz-e ebből valami kínos kimagyarázkodás. És hogy kell-e egyáltalán.
Azért szoktam gondolni rá.