Oké, én is egy kínlódó-bajnok vagyok, bevallom. Most, hogy messze van, most kéne. Most, hogy sok a korkülönbség ( jó, tudom, mindig pont ugyanannyi, csak én már lassan nem vagyok szülőképes konkrétan, és ez nem elhatározás kérdése, hanem a biológiai tény. Eljátszani korábban kellett volna az egésszel.), most persze kellene. Most bánkódom, hogy amikor száz éve megtörtént, akkor olyan rátarti voltam a dologgal kapcsolatban. Pont mint S.-sel, hogy amikor futkosott utánam, akkor lepöciztem. Most meg ilyen szánalmas öregasszony lettem, aki legszívesebben ott nyivákolna a küszöbön. Olyan cikis.