mert nem azon kéne búsonganom, hogy nem szeretnek ( miért is szeretnének?), hanem örülni annak a megtalált érzésnek, hogy még két nappal a dolog után is fel tudom idézni részletesen az egészet. Kis mozzanatokat emelek ki, és bizsergek. Régen volt már ilyen! Örülni, önzetlenül.
Az ellen még csak tudok lenni, hogy vékonyabb legyek, de a 44 ...az annyi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése