Dolgosan és kétségbeesve töltöttem a napot. Hol erre hol arra mozdul a mérleg nyelve. Mindenesetre ha merem, akkor kitaláltam egy elég jó dumát! Csak most meg beijedtem, hogy ha igent mond, akkor mi lesz.
Mondjuk eddig is volt valahogy, ha visszagondolok, nagyon változatos módokon volt.
Szoktam olvasni a "Hűtlenség" blogot, de ...mintha nem erről a szituációról szólna. Mi soha nem beszéltünk semmi olyasmiről, amit itt megbeszélésnek meg határoknak neveznek. Amikor Updike azt írja, hogy a szeretők közül a nőnek az a feladata, hogy ne essen teherbe, a férfinak meg az, hogy szakítson, ha kezdenek kötődni egymáshoz, nos, ennél igazabbat azóta sem olvastam a témában. Azon a blogon, azt hiszem, mindenki névtelenül idealizálja a saját szörnyűségét. Egyszer egy lány megpróbálta leírni a kétségeit, na azt meg leugatták.
Alszom rá egyet. A hétvégén valami egészen varázslatosat álmodtam vele, semmi konkrét gyönyör, csak a tudat, hogy ott volt valahol mellettem - nem is akartam felkelni, vissza-vissza aludtam és mosolyogtam, mint egy félkegyelmű.
Mondjuk tényleg egy szabad, épeszű krapekre kéne pazarolni a hormonjaimat...Na megyek, nézegetek valami társkereső oldalt, akkor szárnyakat fogok kapni a holnapi tetthez!