Az egész egy beszélgetéssel kezdődött. A barátnőmmel autóztam, és egy helyszínről eszembe jutott, de nem csak úgy eszembe jutott, kicsit szomorú és akkor kész, hanem konkrétan lepergett az egész film; az a nap, a piaccal, a sürgetős telefonjával, az autójával, a hazafuvarozással és mindennel, ami azután volt.
És akkor rájöttem, hogy kutya legyek, ha még egyszer nem próbálom meg!
Régebben mindent karakánul megpróbáltam, nem vele, hanem mindenkivel: telefonáltam, meg megírtam, meg megmondtam, meg odamentem. Mostanában lett belőlem ez az otthon ülős, picsogós.
Egyszóval a terv ( a TERV ) megvan!