Rossz kedvem van. Megismerkedtem egy új krapekkal és beleállok a történetbe, mert :
a./ A. a szemembe mondta, hogy nem akar tőlem semmit, arra nem várhatok.
b./ azt is a szemembe mondta, hogy ha könnyed viszonyt folytatnánk ESETLEG, őt akkor is zavarná, hogy amíg összevissza nőzik, basz és keresi az igazit én csak őrája várok. ( peeeeersze, zavarná, nagy kutyafülét. Hízelgő neki, bár a felelősséggel nem tud mit kezdeni.). Egyszóval azt mondta, megnyugtatná, ha az ágyam átjáróház lenne. Hol is hallottam ezt már, hol is....ja hogy állandóan. Fasza.
c./ hátha
Csak hát nem tetszik. Az első este csak az tűnt fel, hogy bár tök jól elbeszélgettünk alig emlékszem rá, hogy hogy néz ki. A többi találkozáskor meg látom, hogy nem tetszik. Nem vállalhatatlan, csak nem az esetem.
Egyre mérgesebb vagyok a hétköznapokban, mérges vagyok, hogyha ír, vagy ha találkozni akar velem, összevissza zabálok és ráncolom a homlokom és kapkodok.
Amikor tavaly megtörtént AZ, lebegtem. Minden kisimult, fogytam, tornáztam, csendben ültem a seggemen és álmodoztam.
Mondjuk meg is lett az eredménye.