Tegnap találkoztam valakivel, aki hirtelen rájött, hogy odavan értem. Ez nagyon kellemes állapot, mondjuk némileg kínos is, mert most perpillanat nem érdekel a dolog a nyilvánvaló okok ( A.) miatt.
Én felajánlottam a baráccságot - milyen banális! -, kíváncsi vagyok, mi lesz, minden fronton mi lesz. Mit szól A., mert persze mindent elmondtam neki - szerintem nemigen éri meg már az elején titkolózni, ráadásul ő is el szokta mondani nekem az találkozásait a régi nőkkel, barátnőkkel - , meg összetörtem-e valaki ....na jó, azt nem gondolom, hogy a szívét, de a lelkivilágát a NEMmel. De ez az ő dolga, főleg az érdekel, A.-nak ez milyen: ragaszkodóbb lesz-e hozzám ( milyen hülye kifejezés!), vagy meginog a bizalma.

Péntek délután értem jött, vittem át kaját meg kutyát, este egy hegyen kutyasétáltunk, ültünk egy paplanernyő kifutón és néztük a tájat. Otthon vacsorát csináltam, ettünk, néztünk egy Columbot, aludtunk, reggel kivittem a kutyát a kertbe, a teraszon olvasgattam, reggeliztünk, lesétáltunk a Daubnerbe fagyizni, egédet főztem, ettünk, teraszon olvastam, aludtam a kanapén hozzábújva, zenéz hallgattunk, hazahoztuk a kutyát, elmentünk neki gyönyörű cipőt venni meg anyukájának virágot.
10/10

Egyik éjszaka elmondtam neki, hogy még mindig nem merek ráfeküdni az egészre, amit persze nem értett elsőre, pedig én látom,mint valami szép tavon egy gumimatracot, hogy már rá lehet feküdni, és nem félsz, de én még félek. Hogy ha mégsem igaz, akkor kurvára fog fájni.
Pedig istenúccse igazinak tűnik, ilyenem már irtó régen  volt, hogy ahogyan én is akarom meg csinálom meg szeretem, úgy ő is. Nem csak szerető és nem csak én vagyok szerelmes és nem vonakodik. Persze tapasztalt és ő sem tudja most előre, hogy mi lesz, meg mitől lesz jó, milyen keretek között, de most mintha lenne rá idő és akarat, hogy menjen szépen előrefele. Bármi is a cél.
Hogy lennék-e a felesége? Egyértelműen rávágom az igent, pedig talán neki van igaza, hogy a házasodás csak szívás meg papír, meg minek. Azért várom, hogy a válása meg legyen, és szerintem ő is várja - legfeljebb nem ugyanazért várjuk.
Hogy összeköltöznék-e vele? Az is határozott igen, holott elképzelni sem tudom a mikéntjét. Pontosabban, ha elképzelem, akkor két mámoros gondolat után csak a nehézségeket látom, mint például az én pénztelenségem, a munkám, az állataim. Szóval lehet, hogy ott is neki lenne igaza, ha nem forszíroznánk, csak úgy élnénk így tovább, ennyivel meg így. Mert igazából így is jó.

Megint külön leszünk, mert elutazik. Amikor tehetjük, akkor meg sokat vagyunk együtt. Teljesen okos hozzáállás ez, mármint hogy megőrizni az izgalmakat, meg meghagyni a magánéletet, meg örülni az együtt tölthető kis időnek is, nem belefulladni a hétköznapokba.
Attól még tud nekem olyan levegőkapkodósan hiányozni. Persze addig jó, nem?

Mi van akkor, ha mégis olyan, amilyennek a régiek látják? Mi van akkor, ha mégsem ismerem, vagyis ha amilyennek én ismerem, az csak egy próbálkozása arra, hogy megváltozzon végre? Erősebb az, amilyen a szerepe a társaságban? Okosabb, mint azok, aki ezt játsszák, akik miatt én pont nem vagyok ott oszlopos tag?
Lassan kiderül. Lassan.
Amikor olyan sokat dolgozik, hogy nem tudunk találkozni, akkor például lehetne nekem is ugyanolyan keményen nyomnom a melót. Nekem nem lehet ....nekem nem szabad több időt akarnom. Mert azt tanultam, hogy az olyan elijeszti a férfiakat. Vagy kell is? Mindenki másnak mondja, mi van, ha én látom rosszul?
Hipochonder, lúzer, nőgyülölő, paraszt, kihasználható, a lelke mélyén azért jó ember, és  mi volt tegnap , amitől kilátszott a szemem fehérje? Nagyjából normális szinten élő és dolgozó. Mi van???????
Nekem másmilyen.
Nekem senki se legyintgessen rá, hogy ja, olyan, aztán kész. A rohadt életbe, lehet változni egy csomó mindenben; megint jön, ami a mániám, hogy az a szerelem, amikor jobbá tesz minket valaki, ha nem, akkor ez mi a szar, egy dőlt betűvel szedett idézet valami nyálas fotón?

járunk

Vannak a titokzatos " most elmegyek, mert dolgom van" részek, amik nyugtalanítanak, pedig nem gondolom, hogy van egy családja két tündéri trónörökössel, valahol a kertvárosban, de azért érdekes. Mindig furcsa pasassal kell járnom, mindig! Ez a karmám vagy mi a töcs. És csak egyszer mondta, hogy szeretlek, akkor is nagyon részeg volt és 30 másodperccel utána már aludt is, ájultan. Nem baj, majd kitalálom, mit érez. Vagy megpróbálom kitalálni. Dugni szeret, mindenesetre. Jó, gondolom bárkit, de én vagyok éppen ott.
Nagypéntek és Közepesszombat.